A Wizzair járatai már Debrecen és Moszkva között is közlekednek, így innen is és Budapestről is egyszerűen eljuthatunk az orosz fővárosba – ráadásul hihetetlen áron. Ha időnként figyeljük az ajánlatokat, szinte biztos, hogy ki tudunk fogni olcsó jegyeket és nem is kell hónapokkal előtte lefoglalnunk, mi is csak pár héttel korábban tettük meg.

Viszont ahhoz, hogy Oroszországba utazhassunk, vízum szükséges. Fontos, hogy belekalkuláljuk az utazást megelőző hetekbe az ügyintézés folyamatát, néhány dokumentum sok utánajárást igényel. A következőkre lesz tehát szükség a vízumhoz:

  • útlevél (fontos, hogy legalább még 6 hónapig az utazás után érvényes legyen); illetve annak másolata is
  • nyomtatott visszaigazolás a repjegyről
  • meghívólevél vagy turista voucher – ezt az alábbi oldalon lehet igényelni: https://ivisaonline.com/. Néhány alapvető információt kell megadnunk, majd 5-6 ezer forintnak megfelelő összeget kell befizetni, ezután e-mailben kapunk egy aláírt lepecsételt dokumentumot
  • egy vízumkérő lapot is ki kell tölteni, ezt itt lehet megtenni: https://visa.kdmid.ru/
  • biztosítást is kötnünk kell, a következő oldalon találjuk az oroszok által elfogadott biztosítókat: https://rusturizm.hu/biztositas
  • végül pedig egy igazolványképre is szükség lesz (3×4 cm)

Vízumot Debrecenben és Budapesten is lehet igényelni, a helyszínen 20 ezer forintot kell kifizetnünk és 1-2 héten belül kerül kiállításra, de valamivel magasabb áron elsőbbségi ügyintézésre is van lehetőség.

VKO repülőtérről vonattal 35 perc alatt be lehet érni a városközpontba, a reptéren vannak kihelyezve automaták, ahol megvehetjük a jegyet (500 RUB egy út), vagy online is megtehetjük, így még olcsóbb is (420 RUB): https://aeroexpress.ru/en/

Moszkvában muszáj kipróbálnunk, milyen metróval közlekedni, hiszen a város híres gyönyörű állomásairól – ezért a vonat után metróra szálltunk és azzal folytattuk utunkat a szállás felé. Sőt, mi ezzel mentünk mindenhova a négy nap alatt – körülbelül 14 vonal van, így a metróval szinte minden megközelíthető. Napi jegyet vehetünk kb. 220 rubelért, ezzel minden tömegközlekedési eszközt használhatunk.

Szállást legtöbbször a booking.com-on szoktam foglalni. Mivel nagyon jók a szűrői, az oldal lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki megtalálja azt a helyet, ami leginkább megfelel az elképzeléseinek. A városnézések során számomra a legfontosabb szempont az elhelyezkedés, viszonylag olcsón találtunk is egy hotelt ami a városközponthoz közel volt.

Azt hiszem legtöbbünknek első útja a Vörös térre vezet Moszkvában járva, ezzel mi sem voltunk másképp. Az Okhotny Ryad megállónál leszállva tárult elénk Moszkvának az a különleges kettős arca, ami összetéveszthetetlen – egyik oldalra nézve még akár egy európai városban is lehetnénk, a másik oldalra tekintve az Oroszországra annyira jellemző óriási arany hagymakupolák magasodtak mindenhol. A Kreml felé sétálva gyönyörű látvány tárult elénk, a tér nyüzsgött a turistáktól.

Az első és kihagyhatatlan látnivaló a Boldog Vazul-székesegyház (vagy más néven Vaszilij Blazsennij-székesegyház). Szimbolikus épületét kívül-belül meg lehet tekinteni (ha be szeretnénk menni, jegyet kell vennünk). De beszéljenek inkább a képek:

A Vörös téren találjuk még a Lenin-mauzóleumot – érdemes ide is bemenni, az élmény egyszerre bizarr és lebilincselő. A belépés ingyenes, bár gyakran hosszú sor áll, de gyorsan halad.

A mauzóleummal szemben a GUM áruház található, egy varázslatos hangulatú bevásárlóközpont, ahol napjainkban már csak luxusüzletek vannak. Hasonlít a mai plázákhoz, a Szovjetunió idején viszont egyedülálló volt az ilyen típusú áruház. A sokéves történelme, a zene és a szezonális dekorációk teszik igazán különlegessé és mássá ezt a helyet napjaink plázáitól.

A Kreml a világ egyik leghíresebb épületegyüttese, a Világörökség része, ahol múzeumok, templomok és a hatalmi központ található.

img_1525

A központtól kicsit távolabb található egy Izmailovo nevű piac, ami nemcsak a mesébe illő épületei miatt volt érdekes, de szuvenírvásárlásnak is tökéletes hely. Természetesen mindenhol megtalálható a matrjoska baba és az egyéb tipikus ajándékok, vannak viszont egészen rendkívüli tárgyak is –  régiségek, orosz újságok, világháborús emlékek.

Moszkva sokoldalúságát pedig mi sem bizonyítja jobban a 2015-ben felavatott Nagymecsetnél. Jelentős számú muszlim él a fővárosban, a legújabb, 10 ezer embert befogadó mecset pedig az egyik legnagyobb Oroszországban.

A sok látnivaló mellett számomra az utazások során a legfontosabb, hogy ha csak egy kicsit is, de megismerhessem az ország gasztronómiáját, úgyhogy nem mehettünk haza Moszkvából anélkül, hogy ne kóstoltunk volna meg valamilyen orosz ételt. Elsőként a Korchma Taras Bulba nevű étteremben jártunk, ahol nemcsak az ízek, hanem a pincérek öltözete, az étterem kinézete is igazán autentikus volt. Megkóstoltuk a borscs levest és a varenikit, mindkettőt imádtuk.

Moszkvában található egy Mu-Mu nevű gyorsétteremlánc is, ahol szintén csak orosz ételek vannak. Ezt is kipróbáltuk, de mivel ez gyorsétterem, nem pedig a’la carte, csak ránézésre tudtunk választani, anélkül, hogy tudtuk volna, mi is az.

Próbáltunk persze informálódni az ott dolgozóktól, de sajnos azt tapasztaltuk, amit egyébként mindenhol a városban: nem beszéltek angolul. Egy picit sem.img_9359

Ez először meglepő volt, hiszen azt várná az ember, hogy legalább a fiatalabb generáció megérteti magát, vagy azokon a helyeken, ahol sok turista van jól beszélik az idegennyelveket, de a hotelben is csak alapszinten ment az angol. Ennek ellenére nem ütköztünk különösebb nehézségekbe, mindenhol feltaláltuk magunkat, sőt, talán ez izgalmasabbá is tette az ott töltött pár napot. A nyelvi nehézségek ellenére sikerült beszédbe elegyednünk egy helyivel, akivel szóba került a nyelvtudás problémája. Tőle megtudhattuk, hogy nem fordítanak elég hangsúlyt a nyelvoktatásra, illetve annyira nincs is rá szükségük, hiszen ritkán hagyják el az országot, ez inkább a társadalom felső rétegére jellemző. Ha utaznak, akkor országon belül, vagy olyan volt Szovjetuniós országokba, ahol az orosszal még boldogulnak. Mindenesetre érdekes volt látni, hogy ez az óriási ország mennyire elzárkózik a világnyelv elsajátításától még így a 21. században is.

Moszkva összességében óriási élmény volt, teljesen más világba csöppentünk pár napra. De hogy kicsit színesebb legyen a beszámoló, barátnőm és útitársam, Lili is leírta gondolatait:

A szerencsének, a kedvező szállás és repjegynek, és persze az örök útitársamnak köszönhetően megadatott az a különleges és szuper lehetőség, hogy eljussak Oroszországba. Az első nap, mikor megérkeztünk, nagyon kedves fogadtatásban részesültünk mindenki, de szó szerint MINDENKI által. Ezt értsd úgy, hogy bármelyik idegen ember odajött az utcán, leszólított és nagy boldogan elkezdett mesélni valamit.  Csak egyetlen gond volt; 10-ből 2 ember beszél angolul, és ők is törik a nyelvet. A táblákon is minden csak oroszul van kiírva, és sokszor csak a cirill betűs változat látható, a latin betűs átírás nem. A modern technikának hála (és persze a leleményességünknek is) ezt a problémát sikerült minden esetben leküzdeni.
Moszkva gyönyörű, de tényleg. A színes, hagymakupolás épületek pont olyan varázslatosak élőben is, mint ahogy azok a képeken keresztül is elbűvölnek. A Vörös tér és a Boldog Vazul-székesegyház talán a legszebb tér és épület, amelyet valaha is láttam. Berlintől kezdve Amszterdamon át Velencéig semmi sem tudott ennyire megfogni, mint ezek a gyönyörű, színes orosz épületek. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egész város látképe ennyire szemet gyönyörködtető. Nagyon nagy kontraszt van egyes városrészek között, a külváros hemzseg a szocreál épületektől. A szocreál, komor és kissé barátságtalan hotelünktől körülbelül 500 méterre feküdt egy óriási, zöld és arany színekben pompázó muszlim templom.

És ha már szóba jöttek a történelmi jegyeket viselő épületek, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Oroszország 100 évvel le van maradva tőlünk. Akarom mondani, ott ragadt a 100 évvel ezelőtti eszmék és értékek világában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Lenin-mauzóleumban tett látogatásunk. Egy sötét szoba közepén egy emelkedőre Lenin üvegkoporsója van helyezve. A szoba négy sarkában egy-egy rendőr, aki ha csak suttogva is mondasz valamit, rögtön rád szól, elcsitít. Ugyanis nem lehet beszélni abban a szobában, ahol Lenin teste fekszik. Sőt, nem hogy beszélni, megállni sem lehet az üvegkoporsó előtt! Menet közben, amíg körbe járod a koporsót, addig nézheted őt. (Ennek egyébként valószínűleg biztonsági okai (is) vannak, mivel többen próbálkoztak a koporsó megrongálásával.) Számomra ez nagyon bizarr volt. Teljesen olyan volt, mintha a nagy vezér még mindig élne, csak éppen szundítana, és nem lehetne őt az álmában megzavarni. De nem csak ez volt furcsa. A sarló és kalapács szimbóluma még mindig rengeteg helyen látható az utcákon, épületeken. Bár ez még mindig semmi a piacon áruló öreg nénihez képest, aki ha épp nem volt nála vásárló, Sztálin arcképét festegette. Megdöbbentő volt látni, hogy az emberek többsége még a mai napig élteti a kegyetlen diktátorokat, a kommunizmust. És mindez olyan, amiről hiába olvas az ember, látni kell és átélni. Talán éppen ezért volt olyan nagy élmény ez az utazás, és azt hiszem, bármikor visszamennék. 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s