Idilli napok a vidéki ANGLIÁBAN

Amikor 2020-ban Londonban jártunk igazán megjött a kedvem ahhoz, hogy többet lássunk az országból. Bár legszívesebben mind a négy országrészt bejártam volna, ahhoz jóval több időre lett volna szükség, ezért elsőként csak Angliát céloztuk meg. Sokat tervezgettem ezt az utat, voltak elképzeléseim, amiket alig vártam, hogy megvalósítsunk, úgyhogy nagy öröm volt két évvel később újra visszatérni.

Ebben a posztban megpróbálok minden fontos részletet leírni nektek az utazásról, ami remélhetőleg nagy segítség lesz azoknak, akik hasonló utat terveznek.

Utazás

Számunkra az volt a legegyszerűbb, hogy Londonba repülünk és onnan bérelt autóval tesszük meg a tervezett körutat. Szerencsére Londonba Debrecenből is tudunk repülni a Wizzel, úgyhogy nekünk ez még kényelmesebb volt. Szinte mindig ki lehet fogni pár ezres repjegyeket ezen az útvonalon, ezt már többször tapasztaltam, ezért hónapokig nézegettem az árakat és kivártam, amíg lementek (így végül 1,5-2 hónappal az utazás előtt foglaltuk le).

Belépés az országba

Az Egyesült Királyságba már csak útlevéllel lehet belépni. Sajnos sokan beleszaladnak abba a hibába, hogy ezt elfelejtik, mindenképp időben ellenőrizzétek az okmány érvényességét, mert nem olcsó a gyorsított eljárás.

Amikor mi utaztunk (2022 májusa) semmilyen covid korlátozás nem volt érvényben – sem teszt, sem oltás, sem maszk nem kellett sehol. Ennek ellenére mindig nézzétek meg a Konzuli Szolgálat oldalát utazás előtt, hiszen ez bármikor változhat.

Közlekedés

Ehhez a körúthoz én mindenképp autóbérlést ajánlok. Mi az enterprise-nál béreltünk, náluk hitelkártya nélkül is foglalhatunk autót. Luton repterén fel is tudjuk venni a kocsit, egy ingyenes shuttle bus visz az érkezési terminálból az autókölcsönző központjába.

Látnivalók és szállások

Cotswolds

Az utazásunk legmeghatározóbb része a Cotswolds volt. Tulajdonképpen az vonzott leginkább ebben az útban, hogy ennek a régiónak az egyik kis falvában, egy kőházban töltsünk el néhány éjszakát és magunkba szívjuk a mesébe illő vidék hangulatát. Rusztikus stílusú házat képzeltem nagy kerttel és fontos volt, hogy a közelben legyenek fogadók, pici de szép legyen maga a település, ahol a szállásunk van. Nagyon sokáig keresgéltem Airbnb-n, mire megtaláltam a tökéletes szállást, szerintem, sikerült a legjobbat kiválasztanunk ár-érték arányban.

📍 Painswick

Minden megvolt, amit elképzeltünk: a hatalmas kert, ahonnan a távolba elnézve láttuk a dombon elterülő falu kis házait, templomtornyát; rusztikus modern enteriőr, szívélyes fogadtatás a házigazdáktól, akik házi lekvárt és kenyeret készítettek be nekünk, hogy legyen reggelink. A szállásunk egy Painswick nevű kisvárosban volt, ami az egyik legszebb a régióban.

📍 Painswick

Itt megnéztük a templomot és a hozzá tartozó, tiszafákkal borított kertet, illetve elmentünk a központba, ahol volt egy kávézó és kézműves kisbolt. Bejártuk a napsütötte, dimbes-dombos utcákat, hallgattuk a madárcsicsergést és élveztük a maximális nyugalmat, békét. Egyetlen turistával sem találkoztunk, de még helyiek is alig voltak az utcákon. Délután piknikeztünk a kertben, majd este átmentünk egy Birdlip nevű kis faluba, ahol a Royal George fogadóban vacsoráztunk.

📍 Birdlip

Másnap Stroud városába mentünk, ami csupán néhány percre van Painswick-től, itt ettünk egy angol reggelit majd Castle Combe felé vettük az irányt.

📍 Stroud

Számtalan meseszép falucska van a környéken, de Castle Combe az egyik azok közül, amit a legszebbnek tartanak. Mivel nekünk útba is esett, így nem volt kérdés hogy meglátogatjuk. De szeretném veletek megosztani a többi települést is, ami a listánkon volt, ezek is nagyon szépek és lehet hogy valakinek jobban útba esnek: Bibury, Stow-on-othe-Wold, Bourton-on-the-Water, Chipping Campden, Lacock.

📍 Castle Combe

Itt azért jóval több turistával találkoztunk, ez valamivel ismertebb helynek számít. Itt is gyönyörűek az utcák, van egy kis patak ami átszeli a falut és egy kávézót is találtunk, ahová betértünk.

Castle Combe után Bath felé vettük az irányt, ez volt az utolsó állomásunk Cotswoldsban. Az előző kis falvakkal ellentétben ez már egy nagyobb, forgalmasabb város (azért nagyvárosnak még nem nevezném, hiszen csak 80 000 a lakossága). Bath egy UNESCO világörökségi helyszín, több okból is: egyrészt itt található az ország egyetlen természetes melegvizes forrása valamint egy ókori római fürdő maradványai; másrészt 18. századi neoklasszicista épületeivel a városközpont igazán impozáns.

Elsőként a Római Fürdőt látogattunk meg, ide a belépő fejenként 25 és 28 font között van attól függően, hogy hétköznap vagy hétvégén érkezünk. A fürdőt tulajdonképpen múzeummá alakították, egész nagy területet be tudunk járni és megnézni a romokat, a római korból visszamaradt tárgyakat. Ami igazán érdekessé tette a látogatást az az, hogy az egyes helyeken videós anyagokkal (akár képernyőn, akár a falakra vetítve) próbálták szemléltetni, hogy a helyiség ahol éppen vagyunk korábban hogy nézett ki, milyen célt szolgált, hogy használták az emberek. A múzeumi látogatás utolsó állomásaként arra is volt lehetőségünk, hogy megkóstoljuk a gyógyító hatású vizet.

📍The Roman Baths, Bath

A Római Fürdő már csakis múzeumként funkcionál, fürödni itt nem lehet, de aki nem szeretné kihagyni a termált, annak érdemes a Thermae Bath Spa-t is beiktatni a programok közé. Itt egy szuper tetőtéri medencében élvezhetjük a csodás, városra néző kilátást. Mi ezt most kihagytuk, 43 font lett volna a belépő és csak két órán át lehet bent tartózkodni, úgyhogy nem vagyok benne biztos, hogy megéri (illetve belegondoltam, hogy ez az ár az izlandi Blue Lagoon belépővel vetekszik, ami kicsit meglepett, hiszen az mégis csak egy világhírű, különleges helyszín).

A múzeum után még sétáltunk a belvárosban és megnéztük az Avon-folyó partját. Annyira hangulatos volt, hogy rengetegen voltak kint és ültek pokrócokon a parkokban, folyóparton, fák alatt – élvezték a jó időt és egymás társaságát. A városban sok helyen láttunk zöld övezeteket, a helyiek pedig láthatóan imádják ezt.

📍Bath

A belvárosban sok éttermet és kávézót láttunk, mi a Brewdog nevű franchise étteremláncot próbáltuk ki. Izlandon találkoztunk velük először, és már ott is szemeztünk a hellyel, de végül máshová mentünk. Most viszont így, hogy újra belebotlottunk kipróbáltuk, és nagyon tetszett – szuperek az italok, a hamburgerek és egész nap szolgálnak fel angol reggelit, ráadásul nem is akármilyet.

Wiltshire és Oxfordshire

Bath után egy bakancslistás hely következett: a sok fotó, tankönyv és képeslap után most végre a saját szemünkkel láthattunk a Stonehenge-t. Salisbury település mellett találjuk a híres építményt. Mielőtt megérkeztünk ide, rengeteg kérdés volt bennem, de leginkább arra voltam kíváncsi, hogy miért is építették fel és hogyan. Továbbra is rengeteg a megválaszolatlan kérdés, de azért sok mindent megtudtunk a helyről.

Először a technikai információk: egy hatalmas parkoló van a látogatóközpont mellett, ahol ott tudjuk hagyni a kocsit és az épületben megvenni a jegyeket (online is megtehetjük, de helyszínen is egészen nyugodtan). 24 font a jegy és bármeddig ott tartózkodhatunk nyitvatartási időn belül (9:30-19:00). A látogatóközpont kicsit messzebb van a Stonehenge-től, így választhatunk, hogy gyalog tesszük meg az utat (kb. fél óra séta egy irányba) vagy az ingyenes shuttle busszal. Amint a helyszínre értünk, körbe tudjuk sétálni az építményt, természetesen el van kerítve, de bizonyos oldalról egészen közelről is meg tudjuk nézni.

Tipp: ha nem szeretnél fizetni azért, hogy meglátogasd a Stongehenge-t, ingyen is megteheted teljesen legálisan. Van egy túraösvény, amit egy kerítés választ el az általunk meglátogatott területtől. Ezen a linken láthatjátok, hogy pontosan milyen utat kell követni. Nyilván ebben az esetben csak a gyalogos út marad, nincs busz, illetve nem tudjátok körbesétálni az építményt, csak az egyik oldalról fogjátok látni.

📍 Stonehenge, Salisbury

Több teória is van arról, hogy milyen céllal építették a Stongehenge-t. A legvalószínűbb elméletek szerint ez vagy egy olyan emlékmű, ami a területen élő törzsek egységét és békéjét szimbolizálja; vagy temetkezési műemlék; vagy csillagászati céllal jött létre. A kutatóknak több építési korszakot is sikerült meghatározniuk és arról is sok mindent kiderítettek, hogy mikor melyik szakasz épült meg vagy hogy hogyan illesztették össze az egyes elemeket. De még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, például, hogy hogy tudták ezeket a hatalmas kőtömböket többszáz km-en keresztül szállítani, míg a végleges helyükre nem kerültek.

A Stonehenge meglátogatása után Didcot felé vettük az irányt, ezen az Oxford melletti településen töltöttük az éjszakát, hogy reggel már ne kelljen sokat utaznunk az első állomásunkig. Egész Angliában drágák a szállások, de Oxfordra ez különösen igaz, ezért érdemes a környező településeket is megnézni, ha szállást keresünk.

📍 Kingswell Hotel & Restaurant, Didcot

Oxfordot egy napsütéses vasárnap reggelen látogattuk meg. Talán éppen az időzítés miatt nagyon nyugodtak tűnt a város. A fő utcán végigsétálva abszolút átjött az a hangulat, amit mindig is képzeltem, ha Oxfordra gondoltam. Középkori épületek, régi egyetemek, diákok és professzorok, valamint mindemellett kicsit a Harry Potterben is éreztem magam, ami nem véletlen, hiszen sok részletet a város inspirált. Néhány campus területére be lehet menni turistáknak is belépő fejében, de mi inkább csak bekukucskáltuk a nagy kapukon keresztül.

Oxfordot egyébként az álmodó tornyok városának is hívják, ami ha minden igaz az egyetemi épületek kapcsán ragadt a városra. Nagyon sokat sétáltunk ezen az óvárosi részen: láttuk többek között a Radcliffe könyvtárat, ami rögtön megfogott különleges épülete miatt; vagy a Hertford-hidat, amiről a velencei Sóhajok-hídja jutott eszembe. Varázslatos környék!

A régi egyetemek és óváros felfedezésén kívül itt járva egy botanikus kertet is meglátogathatunk, valamint nagyon hangulatos, romantikus program lehet csónakázni a városban. Ez a két helyszín szinte egymással szemben van, gyalogtávra az előbb említett óvárostól.

A fedett piachoz is ellátogattunk, az ehhez hasonló helyeket sosem hagyjuk ki, szeretünk szétnézni és enni/inni valamit a piacokon – bár sajnos elég sok hely nem volt nyitva.

Oxfordban órákat sétáltunk még, elmentünk kicsit távolabb is a belvárosból a lakóövezetek felé. Bármerre is jártunk, nagyon tetszett a város hangulata.

Sussex

Oxford után Anglia déli partvidéke felé vettük az irányt, egészen pontosan a híres Brighton és Hove volt az úti cél. Közel két és fél órát utaztunk majd megérkezve a városba elfoglaltuk a szállásunkat. Foglaláskor olyan helyet kerestem, ami gyalog közel van a parthoz és a mólóhoz, hiszen ott zajlik csak igazán az élet, és sikerült is találni egy kis panziót/motelt. Az árak egyébként Brightonban is az egekben vannak, elképesztő, hogy milyen drága minden. Ez az egyszerű kis szoba egy éjszakára 40 ezer forint volt két főre. Szép volt, tiszta, felújított, de akkor is irreálisan drága. Viszont nem igazán volt más választásunk, Brightonban mindenképp úgy szerettük volna eltölteni ezt az egy éjszakát, hogy a központban szállunk meg hiszen estére is terveztünk programot és semmiképp sem szerettünk volna távol lenni, esetleg más városból ingázni. Egyébként ezt és az előző szállásunkat is booking.com-on foglaltam.

Ki merem jelenteni, hogy Brighton a legfurcsább, legkülönösebb város, ahol eddig jártam. Kissé ambivalens érzéseim voltak: az utcák egyszerre tűntek elegánsnak, előkelőnek és lepukkantnak; a hűvös, angol tengerpart pedig olykor mediterrán hangulatú üdülőparadicsommá változott, ahol sorakoztak a beach clubbok, szórakozóhelyek, szabad ég alatt zenélő dj-k és sok-sok ember. Gyakran olyan érzés volt, mintha egy teljesen más, valamilyen elvarázsolt világba csöppentünk volna, ahol az emberek megjelenése és viselkedése is igencsak különös. Erre a furcsaságra egyébként nem negatívumként gondolok, sőt, szerintem kifejezetten izgalmas hely Brighton és tetszik, hogy más, mint ahol eddig jártam.

Csak hogy még egy példát hozzak a furcsa kettősségekre, Brighton egyik központi részén találjuk a 19. században épült palotát, a Royal Pavilion-t. Na ez abszolút nem illik bele a városképbe, ugyanis az indiai stílusú exteriőr már messziről kitűnik építészeti másságával (ettől eltekintve gyönyörű a palota, sosem láttam még ehhez hasonlót). Ezek után tehát kíváncsi voltam, mint rejt belül, és csak ajánlani tudom mindenkinek a meglátogatását, szerintem még sosem élveztem ennyire egy palota felfedezését 😀 A belső építészetben kínai és indiai jegyek figyelhetők meg, ez már önmagában is nagyon érdekes szerintem, nem minden nap lát ilyet az ember.

A palota egyébként a 19. században épült IV. György királynak, tulajdonképpen egy tengerparti pihenőhelyként szolgált. Később Viktória királynő is ellátogatott a palotába, több alkalommal is, és igencsak szórakoztató feljegyzések maradtak meg a látogatásairól. Első alkalommal imádta a meleg, barátságos fogadtatást, amiben részesült, viszont maga a palota annyira nem nyerte el tetszését. “Furcsa, kínai kinézetű hely kívül és belül egyaránt” – ezekkel a szavakkal jellemezte a Paviliont, valamint kifogásolta, hogy keveset lát a tengerből a szobájában, pedig tekintve, hogy ilyen közel vannak a tengerhez, nem ezt várta volna. Következő látogatásakor már sokkal pozitívabb véleménye volt a palotáról. Utoljára 1845-ben járt ott Albert herceggel. Ekkorra elkészült a vasútvonal London és Brighton között (egészen pontosan 1841-ben) és ez azt eredményezte, hogy sokkal több ember utazott Brighton-ba, mint korábban – mindenféle társadalmi rétegből. Ez nem tetszett a királynőnek, túl zsúfoltnak találta a várost, valamint az álruháik ellenére többen felismerték és zaklatták őket, ezért azonnal elhagyták a várost és soha többet nem tértek vissza. 5 évvel később az egész birtokot eladta Brighton városának.

Késő délután elindultunk a part felé. Már messzebbről lehetett látni egy mozgó kilátót, ami felkeltette az érdeklődésem. Az i360 a British Airways kilátója, nevéhez híven 360 fokban csodálhatjuk meg fentről Brighton városát és a tengerpartot, tulajdonképpen ez egy körbejárható üvegkapszula. A közepén egy bár is van, úgyhogy az “utazást” még kellemesebbé tehetjük egy pohár itallal. A legmagasabb ponthoz érve a személyzet tartott egy rövid ismertetőt és meséltek arról, hogy kinézve mit láthatunk. Szerencsére jó időnk volt, úgyhogy el lehet látni egészen a Seven Sisters sziklasorig. Láttuk fentről az régen pompázó nyugati móló maradványait, sajnos már csak a vázak tanuskodnak arról, hogy ott állt a város egykori jelképe. A 2000-es években egy vihar, nem sokkal később pedig tűz pusztította el az építményt. Voltak tervek az újraépítésre, de nem valósultak meg. Napjainkban gyakran látnak delfineket a vázak környékén.

Ide 17,5 font a jegy, amit helyszínen és online is megvehetünk. A turnusok fél óránként indulnak, de érdemes az indulás időpontja előtt negyed órával megérkezni, mert előtte van csomagátvilágítás és fotózkodás.

A kilátó után sétáltunk még a parton, gyönyörű volt a naplemente és nagyon jó volt a hangulat a sétányon – ahol fentebb is említettem, egymást érték a bárok, szórakozóhelyek és mindenhol szólt a zene.

Visszasétáltuk a (még működő) mólóig, úgy terveztük, hogy az estét ott fogjuk tölteni. Van sok street food truck és fagyizó a környékén, úgyhogy itt be lehet dobni egy hotdogot és fánkot mielőtt beindul a szerencsejáték a Palace of Fun-ban. Ez az a hely, ahol a játékgépek vannak – kártyával és készpénzzel is tudunk váltani zsetonokat, a gépek pedig kis jegyeket adnak ki ha nyertünk, ezeket a végén be tudjuk váltani ajándékokra. A mólón egyébként ha tovább megyünk van még étterem és vidámpark is.

Másnap még reggeliztünk egyet Brightonban (a belvárosban könnyen lehet találni reggelizőket és kávézókat), majd tovább indultunk a következő állomásunkhoz.

Körülbelül egy órát utaztunk Brightonból, mire megérkeztünk a Beachy Head nevű természeti képződményhez. Anglia déli, sziklás partvidékén gyönyörű helyeket lehet találni, de Beachy Head lokáció szempontjából is tökéletes volt, hiszen jól össze tudtuk kötni a brightoni megállónkkal. A 162 méter magas mészkő földnyelv a legmagasabb sziklaszirt a régióban. A képek magukért beszélnek, de valami elképesztő volt ott állni és érezni ezeket a mélységeket-magasságokat.

Ez egyébként egy 8 km-es túraösvény része, úgyhogy aki szeret túrázni és belefér a programba, annak mindenképp ajánlom a teljes útvonalat, hiszen végig mesés a táj. Aki csak a kilátást szeretné megnézni, az le tud parkolni több helyen is Beachy Head mellett és csupán néhány percet kell sétálnia a fotón látható pontig. A parkolók fizetősek és csak készpénzzel használhatjuk az automatákat.

Az utazásunk ezzel a végéhez ért, még egy hosszabb út vezetett Lutonig, de elindultunk kicsit korábban és az utolsó órákat a közelében töltöttük. Milton Keynes-ben ebédeltünk egyet és beugrottunk egy szuper helyre gokartozni. Éppen II. Erzsébet királynő platina jubileuma előtti napokban voltunk az országban és a legtöbb hely már fel volt díszítve ennek megfelelően. A reptéren és szuvenírboltokban lehetett vásárolni kifejezetten a jubileum alkalmából készült ajándékokat, én pedig hatalmas Royal Family fan vagyok, úgyhogy imádtam a felhajtást. 🙂

Imádtam ezt az egész körutazást, nagyon színes és izgalmas volt. De nem állunk meg Angliánál, a skót körutazás már le van foglalva, úgyhogy hamarosan erről is hozom a beszámolót. Ahogy eddig is, továbbra is nyugodtan kereshettek e-mailben, ha kérdésetek van az utazások szervezésével kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s