Időnként szeretünk olyan országokba ellátogatni, amik nem túl szokványosak a turisták körében – nemrég Macedóniára esett a választásunk. Az ismerőseim meglehetősen furcsán néztek rám amikor mondtam, hová fogok utazni, nem igazán értették, miért. Pedig rengeteg izgalmat tartogatnak az ilyen utazások, sokan nem is gondolnák, milyen szép helyekre bukkanhatnak egy-egy ilyen országban.
Észak-Macedóniában a fővárost, Szkopjét és az ország talán legismertebb helyszínét, Ohridot látogattuk meg. Az utazásunkat összekötöttük egy koszovói látogatással is, erről egy másik posztban olvashattok majd.
Utazás, szállás, tudnivalók
Ismét a WizzAir-t választottuk, hiszen náluk van közvetlen járat a két főváros, Budapest és Szkopje között. Gyakran ki lehet fogni pár ezres jegyeket ezen az útvonalon, mi is így csaptunk le a rá. Mivel nem túl népszerű úti cél, még főszezonban (júliusban) sem volt tele a gép. Mi útlevéllel utaztunk, de a Konzuli Szolgálat oldala szerint személyivel is be lehet lépni az országba.
Szállásokat is nagyon jó árban lehet találni, mi 7000 Ft/fő/éj áron szálltunk meg egy hotelben a látnivalókhoz közel, ez az ár ráadásul a reggelit is tartalmazta.
Szándékosan olyan helyet választottunk, ami közel van a belvároshoz, így gyalog meg tudtuk nézni ott a látnivalókat. Más esetben taxiztunk, ami szintén olcsó volt a reptéri utakat kivéve.
Az ország pénzneme a macedón dénár, érdemes valamennyit váltani, mert nem mindenhol fogadják el a kártyát. 1 dénár 6-7 forint körül mozog.
Érdekesség: Az ország neve 2019-ben változott meg hivatalosan Macedóniáról Észak-Macedóniára. Erre azért volt szükség, mert Görögország csak így volt hajlandó visszavonni a vétót, hogy Észak-Macedónia csatlakozzon a NATO-hoz. Görögország északi tartományát ugyanis szintén Makedóniának hívják. A helyiek azt mondták erről, hogy a saját nyelvükben nem változtatták meg az országuk nevét, és nem is szeretnek az új név szerint hivatkozni magukra.
Látnivalók
Szkopje
A fővárosban először a főtérre sétáltunk el, ami a Vardar-folyó egyik partján fekszik, míg vele szemben, a folyó másik partján a szintén kihagyhatatlan régi bazárt találjuk. A főtéren az első dolog amire felfigyeltünk, az a rengeteg szobor volt. Annyira sok, hogy nem lehet nem észrevenni – gyakran a szobrok városának is hívják Szkopjét. Ez egyébként nem régóta van így, a 2008-as válság idején született meg a terv, hogy állítsanak fel egy csomó szobrot szerte a városban, hátha ez majd vonzza a turistákat. Nos, valamennyire sikerült elérni a céljukat. Még ha esztétikailag nem is nyújtja a legszebb látványt a gyakran már nyomasztóan sok szobor, az egyszer biztos, hogy mindennapinak nem mondható és sokan verseny űznek abból, hogy ki talál többet bizonyos idő alatt.
Itt járva megnéztük a város látványosságait: a Kőhidat, Nagy Sándor lovasszobrát, a Művészetek hídját, a Macedónia tér szökőkútját, illetve – bár csak kívülről – az Archeológiai Múzeumot és az Alkotmánybíróságot, amik talán a város leghíresebb, legtöbbet fotózott épületei.
Ezután elmentünk a régi bazárba, ami szerintem a leghangulatosabb része a városnak. Itt kifejezetten érezhető a török hatás, amit a több évszázados megszállás hagyott maga után. A bazárban lehet találkozni török fagylaltosokkal, török éttermekkel, de természetesen vásárolni is tudunk az ékszerektől kezdve a szuveníreken át a ruhákig rengeteg mindent.
Matka-kanyon
Az ország természeti szépségére nem lehet panaszkodni – közvetlen a főváros mellett (a főtértől félórányi autóútra) találjuk a mesés Matka-kanyont. A kaotikus városból kiérve szinte hihetetlen volt hirtelen ebben a gyönyörű, nyugalmat árasztó környezetben találni magunkat. A betondzsungelből kiszabadulva a nyári forróságban elképesztően jól esett a víz közelsége, a völgy hűvössége.
Autóval egészen közel lehet menni a kanyonhoz, onnan pedig pár perc sétával eljuthatunk ahhoz a részhez, ahol az éttermek vannak és ahonnan a hajók indulnak. Itt járva szerintem semmiképp nem érdemes kihagyni a hajókázást, hiszen gyönyörű a kanyon és így sokkal többet láthatunk belőle. Kb. fél óráig tart és 200 dínár, ami átszámítva olyan 1300 forint.
Hajókázás után vacsoráztunk a kanyon egyik éttermében. Vagyis inkább csak szerettünk volna megkóstolni helyi ízeket, úgyhogy rendeltünk több kisebb előételt, mint például az ajvár vagy a kadaif. Az ajvárt szerintem már itthon is sokan ismerik, bár én néhány évvel ezelőttig nem tudtam, mi az. Ez egy padlizsános paprikakrém, ami igen népszerű a balkáni országokban, itt Macedóniában is rengeteg helyen találkoztunk vele. A kadaif szintén balkáni/török eredetű étel, tulajdonképpen cérnametélt, amit édesen – cukorral és egy kis lekvárral – tálaltak. Egyébként ehhez hasonlóval Marokkóban is találkoztunk, ott porcukor és fahéj kíséretében. Nem volt rossz, de nekem nem lett a kedvencem. Az étterem egyébként kifejezetten drága volt helyi viszonylatban, de még az itthoni árakhoz képest is. Nyilván ez a lokáció miatt van, hiszen a kilátás nem mindennapi.
Ohrid
Következő teljes napunkat Ohridban töltöttük, ami teljesen lenyűgözött minket. Szkopjéból busszal utaztunk és a getyourbus oldalán vettük meg előre a jegyeket, ami kb. 9000 forint volt fejenként oda-vissza. Kicsit nehezen igazodtunk el a központi buszállomáson, ráadásul nem igazán beszéltek angolul a helyiek. Be kellett mennünk az épületbe és a jegyablakoknál fizetnünk kellett buszpályaudvari díjat – mint kiderült, néhány állomáson ez a megszokott. Ez pár száz forintba került, és csak akkor engedtek ki a megállókhoz, ha be tudtuk mutatni a bizonylatot.
3 órával később megérkeztünk Ohridba. Elhagyva az állomást rögtön nagyon barátságosnak tűnt a város, sokkal másabb benyomást keltett, mint Szkopje. Taxiba ültünk és meg sem álltunk a tó partjáig. Először mindenképp a Szent János ortodox templomot szerettük volna felkeresni, ez az a hely, ami nekem mindig rögtön beugrott, ha az országra gondoltam. És valószínűleg nem túlzás azt mondani, hogy ez Macedónia legtöbbet fotózott helyszíne.
Az oda vezető út is mesés volt, teljesen mediterrán hangulata volt a helynek és úgy éreztük, mintha egy tengerparton lennénk.
Nem kellett sokat sétálnunk és meg is érkeztünk a templomhoz – az impozáns épülethez gyönyörű kilátás párosul.
A templom után egy kis hajókázásra indultunk. Ott helyben találtunk rá a lehetőségre és nagyon jól hangzott az ajánlat, de végül kicsit csalódás volt 10 euróért. Konkrétan csak a templomtól elvitt egy központi részhez kb 10-15 perc alatt és annyi pozitívum volt benne, hogy gyönyörködhettünk a szép a partvonalban a vízről nézve.
Visszaindulás előtt sétáltunk még a városban, magunkba szívtuk a hely hangulatát és beültünk az egyik part menti étterembe, ahol isteni helyi ételeket kóstoltunk.
📍 Kadmo Lounge Bar
Kinek érdemes Macedóniát választani?
Nem gondolom, hogy az ország a közeljövőben felkerül a felkapott nyaralóhelyek közé, így a tömegturizmus egyelőre nem fenyegeti. Az ország igen olcsó, így sokkal alacsonyabb áron kihozhatunk egy nyaralást, mint Nyugat-Európában vagy az Adrián. De nem is kell addig elmennünk, valószínűleg egy belföldi nyaralás is jóval többe kerülne.
Aki nem szeretne kilépni a komfortzónájából és nem igazán érdekli a balkán valóság, annak is bátran ajánlom Ohrid meglátogatását. Egy nagyon kellemes hangulatú hely, ahol gyönyörű a táj, lehet kirándulni, fürödni, hajókázni, megnézni a tó partján fekvő városokat – így elég programlehetőség van arra, hogy egy hosszabb nyaralást is eltöltsünk itt.
Kalandvágyóbbaknak, akik szeretnék megismerni az ország igazi arcát és nem riadnak vissza a kissé kaotikus és visszamaradott részektől sem, érdemes lehet összekötni az utazást a fővárossal, ahogy mi is tettük.
Nem mondom, hogy a kedvencem lett ez az ország, de mi mégis nagyon élveztük ezt a néhány napot, amit az országban töltöttünk. Szkopje körülbelül olyan volt, mint amire számítottam, de Ohrid abszolút kellemes csalódást okozott. Az utazásunk viszont Koszovóval volt teljes, hamarosan hozom arról is a posztot.
travel with me 